Zártkörű város ez – hol pocsékolják az időt s a bort
a mannát osztogató komornyikok?
A szűz szerteszét szórta a galambokat,
túrós máléval táplálja őket,
hogy csorba ne essék a feddhetetlenségen.
Köpök a földre, az megtermékenyül,
átviszlek az igaz rendszerekbe.
Nem tudhatod, hogy csak utánzat vagyok,
te pedig visongó sínpáron szorongó,
szénnel túladagolt, lestrapált gőzös.
Ne teketóriázz, ne légy mélabús,
átrohanunk a közjegyzőhöz,
elvállallak, kisajátítalak,
adásvétellel magamévá teszlek,
beléd költözöm, kis garzonlakás.
Vajon melyik járatot várják a meztelenek,
akiknek teste-lelke csupasz vájat, tárna?
Azt, amelyiket a holló, a fülesbagoly:
az észveszejtő madártávlatot.
Tudattal élj, a kutyaúristenit,
ne viszolyogj a foszló szövettől.
Egyelőre csak tanulmányozlak,
figyelem vacogó rettegéseid,
átlátok szitán és kulcslyukon.
Hidd el, szélhámos a bűntudatlan végzet,
összeszegecselt kalyibáján innen
és még a fagyponton is túl.

2017. december 26.

Forrás: Lenolaj.hu