Szente B. Levente: Hozzád…
hozzád utazom ismét
újra és újra ezt megteszem –
te – ki nekem vadon nőtt virág
lettél és voltál szép holdfényszerenád
hajadban hajnali harmat gyöngye hevert
alá és alápergett elborítva
maga alá gyűrt
tested köré tekert
Pusztai Péter rajza