Szente B. Levente: (van olyan, hogy)

Emlékek a Sárgaház folyosója c. naplóból

úgy hiszi,
ismeri a csillagokat,

az eget a derékaljig,
füvek, hegyek, fák fölé hajol,

föld alá les,
átölel, szájon csókol,

beszéde mint a futóhomok,
elfolyik, lesüllyed folyton,

már nem keres, nem kér semmit,
van, hogy emlékeire sem emlékezik,

csak az önmaga mélységeiben
nem járt soha,

belénk kapaszkodik,
mások szívében szaporodik,

senki nem ismeri,
pedig a bizonytalanság élteti.

2018. január 18.

káfé főnix