Fanyar, komor, kirívó
rongy éjszakába hívó
vak ágak közt szorong
amíg az ég borong
fénytelen, jeltelen
kinyíló sejtelem –
sejt-elem nem selejt
amit a földre ejt
az édes pirkadás
egy árva tört parázst
borba zárt nyers erőt
bút, gyönyört kergetőt –
gondtalan lomb alatt
ma árnyam fennakadt
tükrén a torz idő
fehőket kergető –
nem voltam én soha
szertelen, ostoba
– fagyöngy a fák hegyén –
rejtőző költemény.

1. Demeter Maria:
   2018. január 18. 12:47

   „rejtöző költemény”