Fülöp Kálmán: Oszthatatlanság
Már semmi
meg nem
oszthat
s nem
távolodhatsz
messze
zöld mező
ágyán érve
elbújhatsz
őz szemembe
tüzet lehelhetsz
némán
az omló föld
porára
s feküdhetsz
álmok
átgyúrt
szürke
homokpadára-
ha önmagadra ismersz
és elszenderülsz
bennem
vagy nappalom
a nyárban
és éjszakám
a versben
Pusztai Péter rajza