én tudom, hogy bűnös vagyok
már annak születtem
hiába ágálsz ellenem
kevesebb bűneiddel
én megbántam enyéimet
de te a magadét tetézed
fejemre olvasva most őket
miközben átsunnyogtad némán
bocsánat nélkül életed
s ráfejelsz a kijelentéssel
nincs öröklét, csak kitalálták
hisz’ bármiben hinni készek

akkor mondd mi alapján
állítasz elém tilalomfákat?
te mondod meg, mi bűn, mi nem?
te vagy Isten, ha nincsen?

a kérdés ott lóg a fejünk fölött
mióta már és mindaddig
míg az Úr maga tesz pontot
s elnémulnak vitáink
fájni fog, mikor meg fogsz ölni
de utána megbánod, tudom
ha lesz időd
ha pedig tévednék
majd nem emlékszem, ki is volt
ki a kést szívembe szúrta
talán angyal, aki hamarabb
lökött Megváltóm karjaiba

nem féltem ezt a világot
félti az magát eleget
csak még nem tudom kitörölni
amiben ott vagytok
a szívemet
magamért aggódom kicsit
ki ne szorítsam azt az Istent
értetek, akik magatokból
oly könnyedén, olyan flottul
kiebrudaltatok

2018-01-17