Szemelvények egy baráti beszélgetésből (nem folytatása, csupán kiegészítője a Ketten egy szigeten c. korábbi jegyzőkönyvnek)
Helyszín: Csíkszereda, Merkur szálloda, 207-es szoba. Időpont: 2014. november 15.

Dan Culcer (a továbbiakban: DC): Volt egyszer egy folyóirat, úgy hívták, hogy Provincia…
Cseke Gábor (a továbbiakban: CsG): Ismerem, két nyelven jelent meg, magyarul és románul. Most is el lehet olvasni az interneten, mind a 24 számot, 2000-től 2002 szeptemberéig.
DC: Igen, mert akkor megszűnt. És azóta se támadt fel.
CsG: A megszűnés okairól találtam egy érdekes nyilatkozatot. Sabina Fati, aki valamikor a Szabad Európát tudósította, a lap szerkesztőbizottságának is tagja volt. Az Erdélyi Riport 2013-as interjúkészítője nyíltan rákérdezett a megszűnés okára, de csak tétova, ködös választ kapott: „A folyóiratot az a szándék hozta létre, hogy közösen beszéljünk az erdélyi magyarok és románok gondjairól, keressük meg a közös célkitűzéseinket és oszlassuk el a nézeteltéréseinket. Azt is szerettük volna, hogy a mindenkori bukaresti kormány ne szorítsa gazdasági szempontból sem háttérbe Erdélyt. Időközben Romániának volt két erdélyi miniszterelnöke is, Victor Ciorbea és Emil Boc, tehát valamelyest javult a helyzet ezen a téren. Én nem azt mondom, hogy egy Provincia-típusú kezdeményezésre többé már nincs szükség, de a mostani romániai állapotok össze sem hasonlíthatóak a kilencvenes évek végével. Azóta Románia belépett az EU-ba, a romániai magyar kisebbség szinte az összes jogát kivívta az országban.” Sabina Fati így látta…
DC: Nem csodálkozom ezen a diplomatikusságon. A lapot tudtommal magyar értelmiségiek hozták létre, akik kapcsolatba léptek néhány jószándékú román sorstársukkal és megnyerték őket egy, az erdélyi régióval foglalkozó folyóirat ügyének. Olvastam s ma is tanulmányozom a lapban megjelent álláspontokat, de úgy vélem, hogy román kollégáim többsége – kivéve Alexandru Cistelecant például, aki felelős szerkesztő volt, jól ismertem, neki magyar a felesége, ezért valamennyire élte is a román–magyar együttélés problematikáját – valójában nem tudta, miről is van szó. Egy másik barátom, Ion Muslea pedig idealista volt, fennen hangoztatta a béke és barátság jelszavát… Román cukordíszek voltak ők egy magyar tortán, azzal a céllal, hogy könnyebben el lehessen adni az egészet. Szerintem a Provincia lényegében magyar lap volt, s nem egy román–magyar kiadvány. Vagy ha legalább erdélyi lett volna… De nem, hiszen a hasábjain egész sor olyan román vélemény nem kapott helyet, amelynek pedig el kellett volna hangoznia, ha igényt tartunk a valóságos párbeszédre…
CsG: Magam is többször előkeresem a lapgyűjteményt, de úgy láttam, viszonylag elég sok román név is jelen volt a folyóirat hasábjain. Azt hiszed, hogy ennyi tollforgató ember ne tudja, miről ír, miről beszél?
DC: Az a baj, hogy a többségük egyáltalán nem tud magyarul! És ez probléma! Hogyan legyél hozzáértő az együttélés kérdéseiben, ha képtelen vagy elolvasni azokat a magyar szövegeket, melyek a magyar közösségi gondolkodás csak egy részének álláspontját fejezik ki? Ilyen alapon kialakulhat-e bármilyen vita? Te például el tudod olvasni Gogát, eredetiben. Vagy ha kell, Aurel C. Popovici-ot is. De a Provincia köré tömörített román gyerekek jobbára csak hallomásból tájékozódhattak, nem ismerték a magyar nyelvet. Szóvá tettem már korábban is ezt a problémát, s ezért is tartom súlyos politikai hibának azt, hogy például a kolozsvári kisebbségkutató intézetben szinte csak magyarok foglalnak helyet, majd minden szinten. Az intézet feladata viszont nem az, hogy a magyar kisebbség, és esetleg a roma, meg olykor a többi kisebbség szócsöve legyen. Véleményem szerint egy önálló állami, romániai intézetnek kell lennie, amelynek mindent el kell követnie, hogy segítségével a mindenkori román kormány a lehető legtudományosabb, leghitelesebb, legpontosabb, első kézből való értesülésekhez jusson az erdélyi román–magyar, illetve román-kisebbségi kapcsolatokat illetően.
CsG: Föltéve, ha a kormány egyáltalán igényli az ilyesmit…
DC: A kormánynak kutyakötelessége ezt elvárni, ellenkező esetben csak kidobja a pénzt az ablakon…
CsG: Hasonló intézmények, másféle elnevezéssel, léteztek valamiképpen a rendszerváltás előtt is. És tudjuk, hogy mennyire vették őket komolyan odafent. Kirakatmegoldások voltak.
DC: Mert az egyszemélyes vezetésnek, a diktatúrának nem volt szüksége a munkájukra. Sőt, éppen akkor dolgoztak jól, ha nem a munkájukat végezték…
CsG: Azt gyanítom, a mai helyzet azért állhatott elő, mert bekövetkezett az ellentétes reakció. Ami a másik véglet, és szintén nem szerencsés…

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész 2. rész, 3. rész, 4. rész, 

1. B.Tomos Hajnal:
   2018. január 20. 10:05

   Dan Culcer fején találta a szöget: hogyan értekezhetne érdemben két ember, ha nem ismeri egymás nyelvét. Ezért lehetett annak idején a Provincia csak „kirakatmegoldás”, ezért nem indult újból utólag, ezért nem foglalkozott többé senki egy IGAZI román-magyar lap beinditásával. A román – ha csak gyermekkorában nem „lopta el” szomszédtól, baráttól, egyik szülőtől – nem tartja fontosnak megtanulni a magyar nyelvet, a magyar csak szükségből és felületesen tanulja meg , kivéve, ha nem szakterülete a román nyelv és irodalom. Valljuk be, kevés az a magyar anyanyelvű nemzedéktársunk -a forditókat és a magyarul olvasni nem tudókat kivéve – aki román irodalmi műveket eredetiben és rendszeresen olvas.

2. Klein Ágnes:
   2018. január 20. 15:23

   Többnyelvüség és Emberséges jóindulat… Magasfokú civilizáció, ami megoldja a nemzetek közötti problémákat.

   Két nyelvet tudni középiskolás fokon, nem elég.

3. Ágoston Hugó:
   2018. január 21. 21:21

   1. Mint Gabi is mondja, a Provincia két nyelven jelent meg (nyilván nem kis erőfeszítéssel, mert a két változatban, két nyelven a szövegek ugyanazok voltak. Tehát Dan Culcer kábé úgy találta fején a szöget, hogy a szög az ő fején volt, és odaütött: a Provincia mindkét nyelven olvasható volt, olvasták is románok.

   2. Annyira olvasták, hogy fel is jelentették a kirakatot, hogy mik vannak benne, és maga az akkori miniszterelnök börtönnel fenyegette meg a szerkesztőit. )Konkrétan a híres Memorandumért, amelyik nem véletlenül viselte ezt a címet. Erdélyről szólt…

   3. Ha már a Provincia „kirakat” volt – aki egyetlen mondatát olvasta, furcsa fogalmai lehetnek a kirakatról! -, akkor valóban IGAZI román-magyar lap is működött (mert beindította Hajdú Győző): az Együtt – Impreuna.

4. csekegabi:
   2018. január 22. 06:50

   Nem védem Dant, mert hiszen szeg mindannyiunk fejéből áll ki, itt-ott, erőteljesen vagy alig észrevehetően, csak szavait értelmezem, összefüggésükben. Mit is mond?
   „Az a baj, hogy a többségük egyáltalán nem tud magyarul! És ez probléma! Hogyan legyél hozzáértő az együttélés kérdéseiben, ha képtelen vagy elolvasni azokat a magyar szövegeket, melyek a magyar közösségi gondolkodás csak egy részének álláspontját fejezik ki?”
   Az első mondattal nincs baj. Az úgy igaz.
   A másodikkal szintén egyetérthetünk.
   A harmadikat úgy értelmezem, hogy román kollégái nem tudják elolvasni azokat a magyar anyagokat, amelyek más álláspontot képviselnek, mint a Provinciában közöltek. Ezért a tájékozódásuk korlátozott. Tehát ez nem a Provincia kritikája, hanem a nem tudó kollégáké…

5. Ágoston Hugó:
   2018. január 22. 11:03

   Igen, ez a jóindulatú megközelítés. A megjegyzéseimet a – lehetséges és tényleges – rosszindulatú megközelés váltotta ki… Kösz.