Zakatolt a kis hegyi vonat szurdokok tetején, szurdokok alján, hegyoldalakban, hegytetőkön, alagutakon keresztül a csillogó holdfényben. Alig volt rajtunk kívül valaki a vagonokban. Megkértük a kalauzt, Vrhovinében tegyen le. Egész éjjel aludtunk, de reggelre igen csípős lett a levegő. Ragyogó napsütésben szálltunk le a kis állomáson, s a pénztárostól megkérdeztük, mikor indul autóbusz a Plitvicei tavakhoz. Nemsokára jött is, és mi rövidesen megérkeztünk utunk talán legszebb, legkülönlegesebb állomásához.

Az Ezüst-tó kincsének (May Károly) színhelyén, a Plitvicei-tavaknál jegyet váltottunk 2 éjszakára a kempingben. Felhúztuk sátrunkat. Végre zuhanyoztunk, hajat mostunk és kimostuk az összegyűlt szennyest. Pasztillás szeszfőzőnkön tasaklevest főztünk, majd kedvünkre kialudtuk magunkat. Másnap nagyon későn, tova dél felé indultunk a nyolc kilométeres szurdok felfedezésére. A mesésnél is mesésebb volt! Az egymás fölött elhelyezkedő 8 nagy tó és ugyanannyi kicsi megismerése, a számtalan vízesés, a sok barlang, a pallóösvények, a hajókázás, a „Daktari – vonatozás” (nyitott, ponyvás kis kocsikban) amivel rendszerint a fáradt turisták visszatérnek a 8 km-es ösvényről, és ami a szurdok oldalába vágott úton bonyolódik, benne volt a belépő jegy árában.
Az egész tórendszernek az a rendkívülisége, hogy a víz a felsőbb tavakból mindig egy-egy alacsonyabban elhelyezkedő tóba csorog bele, számtalan vízesést, sellőt alakítva ki. Igazi természet alkotta vízlépcső, vagy az isten játékszere, „közlekedő edénye”.
A Plitvicei-tavaknál láttam először tanösvényeket, amiről országunkban nem is hallott senki azelőtt. Rengeteg diafelvételt készítettem arról, hogy miként kell kinézzen egy rezerváció. A legnagyobb tó (Kozjak = Csónak) piknikező helye is pazar volt, ahol egyszerre 40 csirke forgott és pirult 4 hosszú vastengelyen. Rostélyon kunkori kolbászkák sisteregtek. Illatuknak senki sem tudott ellenállni! Amúgy itt ültünk fel a sétahajóra is, amire külön jegyet nem kellett váltani. Nem győztem eleget gyönyörködni a kristálytiszta vízben és a benne úszkáló pisztrángokban, de az is érdekes volt számomra, hogy a vízben oldott mész szinte a szemünk láttára csapódik ki és rakódik le a kövekre, faágakra.

Tanösvény a Plitvicei-tavaknál

(Később, 2000-ben levetítettem egy előadás keretében a Cs.T.T.E turistaegyletnek, ahová tartozom. Akkor határoztuk el, hogy ugyanilyen pallóösvényeket építünk a Mohos lápban, hogy a töméntelen látogató ne tapossa ki a védett növényeket, ami pályázat útján sikerült is nekünk.
A tavak másik irányból, Karlováctól közelítve, 75 km-re fekszenek, a Kis Kapela (Mala Kapela) és a Plesevica mészkő és dolomit felépítésű hegyvonulatok találkozásánál. Megjegyzem, arról senki se ábrándozzon, hogy fentről, az országútról ingyen megnézheti a világhírű szurdokot, mivel annyira vastag, buja növényzet fedi, hogy nemhogy a lépcsőzetesen egymás fölött elhelyezkedő tavakat, de még egy vízcseppet sem lát belőlük! Ezt a furcsa megjegyzést azért engedtem meg magamnak, mert egy másik túra alkalmával a felkészületlen idegenvezető azzal kecsegtette a társaságot, hogy az időspórlás kedvéért majd fentről, az útról megmutatja a tavakat! Amit persze megvétóztunk egy jó néhányan, akik már jártunk ott, így kivívtuk magunknak a „túrához való jogot!” A Bijela és Crna Rijeka (Fehér és Fekete folyók) és mellékfolyóik által kialakított szurdokot és környékét 1949-ben nyilvánították nemzeti parkká. 1979-ben került fel az UNESCO világörökség listájára. A tóvilág szikladíszletét travertin (mésztufa) alkotja. A legmagasabban fekvő tó a Proscanski 637 méteren található, míg a legalsó 503 méteren. A tavak alsó felénél található Horvátország legmagasabb vízesése, a 78 méteres Nagy Vízesés. Amíg a többi vízesés magasságát a tavak közötti szintkülönbség adja, addig a Nagy Vízesésnél más a helyzet. A vízesést tápláló folyó a Prijeka Kosa hegy lábánál ered, és itt csatlakozik a szurdokhoz. Száraz időben „lefogy”, a legszebb tavasszal és ősszel. A belépőjegyen rajta van az egész terület térképe. Így a feltüntetett túraútvonalak tetszés szerint kiválaszthatók. Minimum 4 órát érdemes rászánni, így is kifárad az ember. Ha a vízesések számát kérdezi valaki, úgy vélem van vagy 190 – 200 belőlük, de ez teljesen időjárásfüggő. Sokan a Galovác – tó kis vízeséseit tartják a legszebbeknek az egész 296 négyzetkilométeres nemzeti parkban.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész, 2. rész, 3. rész,