Jalis úr orosz ifjú ember. A Sorbonne hallgatója. Mikor kitört az orosz-japáni háború, Jalis úrban fölébredt a muszka hazafi. Orosz vereségekről jöttek a dróthírek, s Jalis úr hazafias szíve vérzett. Nem sietett azonban Mandzsuriába, hanem papirosíveket szedett elő, s gyűjtést indított az orosz sebesültek javára az „orosz-francia diák-szövetkezés” nevében. A derék oroszbarát párizsi polgárok léprementek. Jalis úr könnyen szedett össze ezer frankot. Ekkor vesztett rajta a dolgon.
– Nem szégyenli magát? – kiáltott rá szigorúan a bíró. Egy intelligens orosz ifjú hitványságra használja föl a maga orosz voltát saját nemzete katasztrófáját!… Szégyen, gyalázat!… Mire költötte el a pénzt?
– Meghívtam három honfitársamat, s elmulattuk egy éjszaka…
– Hát egyszerre költötte el az összegyűjtött pénzt?
– Egyszerre. Olvastam a lapokban, hogy odahaza úgyis elsikkasztanak mindent, aminek a harctérre kellene jutni. Elkeseredtem…
…Három hónapot mértek Jalis urra, de alkalmazták a Bérenger-paragrafust és az orosz hazafi szabadlábon maradt…
*

Válópöröket tárgyalnak s a terem zsufolásig tele érdeklődővel. Egy szép, fiatal asszonyka válni akar a férjétől. Az asszonyka szülei is megjelentek, s együtt próbálják előterjeszteni a nehéz és kényes válóokot. Három éve ment férjhez az asszonyka, s azóta, mindmáig, a férje-ura a leghihetetlenebb és a legfeleslegesebb respektussal viselkedett vele szemben. Az elnök nagyon komoly arcot vág. Az ügy bizony kényes, s azonnal utasítja a teremszolgákat: gondoskodjanak, hogy a leányok hagyják el a termet.
Öt perc szünet után folytatnák a tárgyalást, de az asszonyka nincs sehol. Künn a folyosón találták meg. Azt hitte tudniillik, hogy minden leánynak kötelessége kivonulni… (Párizsi törvényszéki komédiák / Pesti Napló 1904. június 14.)

Folytatjuk