Az Ady Endre Társaság által szervezett Egycsillagú égbolt – Magyar Kultúra Hete Szatmárban rendezvénysorozat díszvendége Kocsis István próza–, dráma– és történetíró volt, akinek munkássága előtt két napig is tisztelegtek a szervezők.

Január 20-án, a ren­dezvény nyitónapján A katarzis című írásának dra­ma­tizált válto­zatát ol­vas­ta fel Rap­pert-Vencz Stel­la, Rap­pert-Vencz Gábor és Var­ga Sándor színművészek, majd január 21-én Jászai Mari – a megkoszorúzott című drámájának ha­zai ősbe­mu­tatóját tar­tották Kovács Ni­ko­lett színésznővel a címsze­rep­ben. Tóth-Páll Miklós színművész, aki nem­csak az imént említett előadás ren­dezője, de az Ady Társaság elnöke és Ko­csis jó barátja is, fon­tos­nak érez­te ha­zahívni a szerzőt, aki írói és történetírói munkája mel­lett fog­lal­ko­zott már újságírással, folyóirat-szer­kesztéssel és for­gatókönyvírással is.
Anek­dotázásban és vissza­emlékezésben nem volt hiány az eseményen, Ko­csis­ra és történe­te­i­re pe­dig rendkívül so­kan kíváncsi­ak vol­tak; nem­csak régi barátai, osztálytársai, de egy­ko­ri tanárai is.
Ko­csis meg­hatódva lu­bic­kolt a hall­gatóság fi­gyelmében, mind­un­ta­lan ki­emel­ve, hogy na­gyon sze­ret ha­zajönni Szatmárra, hi­szen olyan ez, mint­ha a családjához jönne. „Ami­lyen mértékben fejlődik a műsza­ki minőség, úgy csökken az em­be­ri minőség. Gon­do­lom, ez­zel a ki­je­lentéssel so­kan egyetérte­nek. Ám Szatmárra ez még min­dig nem igaz. Nézzék csak meg: a Ma­gyar Kultúra Napját itt nem egy na­pig, ha­nem – szatmári módra – egy egész héten át ünne­peljük” – mond­ta Ko­csis.

„…hiszek a színészben…”

A szatmári ma­gyar társu­lat­hoz min­dig is szo­ros kap­cso­lat fűzte. Több drámáját is itt mu­tatták be ősbe­mu­tatóként kiváló ren­dezők és még zse­niáli­sabb színészek közreműködésével. Nem vélet­lenül válasz­tották A ka­tar­zis című írását sem fel­ol­vasásra, hi­szen ez va­la­mi­kor a 70-es évek közepén játszódik, ami­kor is színészek, ren­dezők és színházked­velők beszélget­nek egymással a ka­tar­zisról, s arról, hogy mi is hi­va­tott ezt kiválta­ni.
Ám több történet erejéig is vissza-visszatértünk a múltba, emléket állítva társu­lat­alapítókon át olyan színészek­nek, akik munkásságuk­kal és aláza­tuk­kal kitörölhe­tet­lenül be­levésték ma­gu­kat az erdélyi ma­gyar színjátszás történet­be.
Ko­csis el­mesélte ked­venc történetét, ami még Ács Ala­jos színművész igaz­gatása alatt esett meg a min­den­ki által csak Táti­nak ne­ve­zett Zsol­dos Árpáddal, aki egy bu­ka­res­ti színházi fesz­tivál al­kalmával a játék hevében gya­kor­la­ti­lag felgyújtot­ta a színpa­dot. Úgy történt, hogy a Bo­lyai János estéje da­rabját játszották, ami­ben egy láda mögé rej­tett égő gyer­tya várta, hogy Zsol­dos a végén fel­emel­je. A színészt na­gyon magával ra­gad­ta a játék és vélet­lenül felrúgta a ládát, ami mi­att fel­bo­rult a gyer­tya és lángra ka­pott a színpa­don egy szőnyeg. A szőnyeg először csak füstölgött, a hu­zat pe­dig a nézőtér felé te­rel­te a füstöt. A nézők egy része köhögni kez­dett, de sen­ki nem esett pánik­ba, mert min­den­ki azt gon­dol­ta, ez is a kon­cep­ció része és ben­ne van a da­rab­ban. Egy idő után aztán valódi lángok csap­tak fel a színpa­don, de Zsol­dos ak­kor se me­nekült, vi­szont nem is ol­tot­ta a tüzet. Mint­ha nem történt vol­na sem­mi, foly­tat­ta az előadást, s csak néhány perc múlva kezd­te el a tűz oltását, mégpe­dig a szöveg rit­musára… Végül si­került neki. Mi­kor vége lett az előadásnak Ács, Gyöngyösi Gábor és a drámaíró Ko­csis is ro­hant Zsol­dos öltözőjébe, hogy fe­lelősségre vonják, mire a színész csak annyit mon­dott: „A da­rab a hibás, mert ami­kor fel­fi­gyel­tem a lángra, tűzoltáshoz nem volt jó a szöveg. Ami­kor a szöveg al­kal­massá vált rá, nyom­ban cse­le­ked­tem…„Azóta hi­szek a színészben. De nem­csak én, hi­szen a színpad­ra be­ro­han­ni akaró tűzoltót az­zal a fel­kiáltással tar­tot­ta vissza az ügyelő, hogy mit iz­gul, egy jó színész min­dent meg­old…” – ma­gyarázta a drámaíró.

Forrás: eirodalom.ro