fejem fölött szatyorban függ
a rossz döntések halmaza
megkezdetlen skatulyák
kétségbeesés ellen
noha ki kéne csupán sétálnom
a macskaköves unalomig

nincs olyan felöltözésem
nincs olyan nadrágfelhúzásom
hogy ne villanna be a múlt
a terhes és a visszavágyott
a mát is múlttá teszem
fekete golyóstollal
délben kelve vagy délután
átaludva mások pezsgő ébredését

vittek moziba
mondjuk hetente
az irdatlanul hosszú szünidőben
s a nagy fényképek megmozdulása
érdekesebb volt a cselekménynél
ma nem járok lézer-showkba
három D-s mozikba
elidegenedtem
az élményszerzés igényétől
kezdtem nem tudni annyi mindent
hogy nem hiányzik már az új elem
az új krimik is idegenek
elaljasodott detektív
üldöz kifinomult banditát
régebb a dendi ficsúr
frufrus nőcik gyűrűjében
üldözte a gonosz fasi bácsit
ilyesmik jutnak eszembe
begombolkozáskor
a cukormentes érdes kávé
oda tétele előtt
és akkor megkérdőjelezem
hogy a világ nélkülem
ne gördülne ugyanúgy tovább

Budapest, 2018. I. 19.