Volt egyszer egy ember
Szakálla volt kender
Elnyomta a népet
A nyakára lépett
Jött akkor egy ifjú
Pelyhes állú, ajkú,
Ki a zsarnok álnok
Szívébe tőrt mártott
Ki se folyt még vére,
Ült már a helyére
S lett belőle ember
Szakálla nőtt kender

1959

„Zend Róbert első versét a harmadik elemiben írta számtanóra alatt, hogy ne aludjon el; hadd álljon itt teljes egészében: „Ki tudja ezt, ki tudja azt / Ki tud örömet vagy tavaszt? / Ki tud hideget, meleget? / Ki tud sokat vagy eleget? // Ember a sorsnak nem ura! / Takarja nagy-nagy kék bura, / A végtelen, amelyben él… / Míg elsodorja őt a szél. // – – –

Minden amit azóta írt, csak a sorok ismétlése, kibővítése, részletezése vagy cifrázása.
Hazája Budapest, otthona Torontó, vallása agnosztikus humanizmus, anyanyelve magyar, apanyelve angol, honossága kozmopolita, elmeállapota skizofrén, kora gyermeteg, foglalkozása játszani. Állandó honvágy kínozza: kommunizmusban a kapitalizmus után, kapitalizmusban a demokrácia után, Budapesten Pécs után, Torontóban Budapest után, Budapesten és Torontóban Bécs, Párizs, Los Angeles, Tangier, Montreál és Szarvas után, felnőtt korában az ifjúsága után, házasságában elveszett poligámiája után, élt életében megéletlen életei után. (Egy 1980. június 20-án írt önéletrajzból)