Demeter József: Tömboxigén

(bomlik a felezőidő)

„Üdvözlégy, sötét.”
Adam Zagajewski

A régi festmény helyére egy szelet tájat akasztottam. Napszentület után.A
Tavasz jöttére. Ébredéseimből felriadva. Sürgősen. Még sötét előtt_____

*
Túlvilági tonnás vasajtók vas zaja, vas szaga árad. Visszatérő
Álmaimban Auschwitz-rengésű tehervonatok közlekednek. Rém-
Képes tájon. Tömblevegő szerelésben tiszta oxigén szállítását
Vállalja egyre több cég. Hova. Tovább. Lepecsételt vagonokban.
Vajon hány jégkockából-tömbből állna az óceán. A sztató-
Szféra. Az üzletekben már csak fagyasztott tengerihalat kapni. Az
Agyonkínzott Föld büneinkért Jézuskodott. Tüdőből húz. Hörög.
Levegőkockát, tablettát ki ír föl receptre Neki. Kórház szagú ipari
Táj. Aszfaltozzák a szántókat. A legelőket. Ötcsillagos oxigén-
Gyárak épülnek. Már csak a fotoszintézis kell kimenjen divatból.
Irtják az erdőket, de! Röpülni tanulnak a fák, mondják az ímélek.
Szárnyakká fejlődnek az ágak. Félszárnyú szavak vergődése kísért.
Kénesedő, informatika fényű, vaksi sárgolyóbisunk mamut-mély
Gyökerekbe kapaszkodna… Vak látnokok már a jelent jövendő-lik…
Ózon-likacsos idő van. Tótágast áll az élet. Rákos. Az oxigén-
Kockákat ingyen kéne osztogatni, írják, harsogják a tudósok.
Tablettakenyér még nincs, de dolgoznak rajta. A világon már másod-
Percenként hal éhen egy-egy gyermek. (Elit „bölcsiben” az aranyos
Úgy válogat az ételben-italban, mint napos csibe a kendermagban.)
Víz-és oxigén-hiányban hányan? Latolgatva statisztikázik a világ. A
Mi mindennapi anyaországunkat azért add meg nekünk, Uram, hogy
Testünk boldogság hormont is termeljen, mint örökzöld fenyő a tű-
Leveleket és a csencsót, mely legszebb szavunk egyike: csecsemő
Fenyőtoboz friss ő-zöldellősége. Babba Mária lelkületű, szent havasi
Messzeségben. Meddig-távol a szennyező szürkeségtől. Egyelőre.
Visszatérő ébredéseimet – rémhosszú tehervonatok keresztezik. A
Sínek valahol a végtelenben találkoznak. Kivilágított szerelvény
Az éjszaka. Mindegyre lekésem. Eltünt a Sarkcsillag. Száműzött
Dűlők csomópont állomásain vészesen csikorgó vasajtók, acél-
Kerekek velőtrázó fémes zaja. Traverzes rések réseiből tartósított
Oxigén szivárog. Visszatérő rémálmaimat digitális fuvarlevél kíséri.
Leplombált vagonokban gyógyító levegőméreg van, sziszegik az
Ideiglenesen felépülők, és ez nem hangosbemondó pletyka. Ó, nem,
Hanem_____________________________________________________
  *
A tisztás sárga falán, a kihalt szeletnyi zöld helyén virtuális festmény. Mű-
Hó hull. Pitymallik. A nap. Az élet. A remény. Újra. Kitől merre lehet____
 

Utó-
Mottó:
„ Viszlát, nappali fény.”
A. Z.

2018. január 26.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights