„Pezsgőt az nyit – szónokolta Vadmalac komája – akinek van rá pénze. Továbbá akinek ünnepelni valója akad.”
Csend volt a lakásban. Talán mert új dolog volt, hogy a koma monológba kezdjen, vagy inkább azért, mert meglepő volt az érvelése.
Vadmalacot mellbe vágták a koma szavai, ám egyelőre hallgatott, csak a csülkét rágta idegesen.
„Ne mondja meg senki nekem, hogy mikor kit ünnepeljek. Vagy ne ünnepeljek!”
„Te barom – kiáltotta ekkor Vadmalac –, félmillió halott szárad a lelkén!”
Nem szokott ilyen durva lenni, most viszont talált a durvaság a jelenethez.