Cselényi Béla: Drótkerítések
a verses füzet
versek aurája tátong a lapon
nehéz melléjük újabb verset írni
voltaképpen minden költemény
megkezdetlen A/4-ért kiált
mégis egybefogom
karámba terelem
kusza soraimat
de alig férnek el
serceg aurájuk
ahogy összegerjed
két eltérő tézis
a szűk papírlapon
füzetbe körmölök
nem külön lapokra
áthúzott soraim
drótkerítések
törpeállamok laza szövetsége
füzetbe szerkesztem
minden apró művem
egyezményes lények
testápolóillat
hajfesték tűsarok
egyezményesíti
a szép nem jellegét
mint apró ügyvédek
úgy nyargalnak folyton
szürke burkolatán
a városi létnek
vagy autóba zárva
egy színes dzsípíesz
jelére hangjára
bizton kanyarodva
önmegvalósító
atomok árja közt
hol vannak a múzsák
a megjegyezhetők
vendégmunkássors
székely vendégmunkás
tájszólást beszélő
gürcöl egykedvűen
nincs igazán jelen
krómsárga lapok közt
egy negatív fénykép
készült az uráról
és hazautazik
Budapest, 2018. I. 26.
fiatalság
a halott bikiniben van
és bedobja a strandlabdát a vízbe
a magányos idegroncs
a padon fekszik
és utolsó szerelme
a pad alá mászik
onnan macerálja
a részeges kiégett ember
éppen vidáman viszi a szót
aztán politikai viccek vakmerő kockázata
a korosodó költő még sovány ifjú
és gyenge láncszemként
beugrik a labdáért
fiatal az
aki mindezt nem tudja
de nem a nemtudás a fiatalság
hanem valami egyéb
egy bikini fájdalma
egy tabu elviselhetetlensége
a vágyakozás egy olasz sportkocsi iránt
aztán a katonaság és a milícia
alattomos egymásra csúszása
a megkülönböztethetetlenségig
fiatalság még a nászutazás helyett
a vegyszerszagú fehér szoba
nászajándék helyett
az elektrokonvulzív terápia
vészjósló diplomatatáskája
s a halántékmembrán
a labdáért beugró mulya ifjú
száraz ruhát vesz magára
egyedül megy haza
s majd jön az ősz
és tizennyolc évesen
valami szépet próbál írni
egy lánymosolyról
amit jövőnek hisz
Budapest, 2018. I. 27.
Pusztai Péter rajza