Petri György* két verse
Február
Február, a felengedő tetem,
a dörgő, langyos ár szinére billen.
Megrohadt jegen, édes légben
morzsák, sirályok.
Egy napon átmelegszik
az ablak közé tett bor.
Kiteleltünk.
Nyaralás
Ha beszereztél konzerveket, teát,
pár csomag kétszersültet, cigarettát,
egy tündérsakk-kötetet, valami innivalót:
ereszd le a redőnyt.
Hagyd megállni az órát.
Gyakorta megszólal a
telefon. Milyen
makacs emberek vannak. Csöngetés; folt
várakozik a recésüvegen;
a levélnyílás fedele becsattan.
– Kukucskált. De bent homály.
Aztán: se telefon több, se látogató.
S a lábtörlő
ajtódnak támasztva napok óta.
*A költő (1943-2000) idén lett volna 75 esztendős
Pusztai Péter rajza