B. Tomos Hajnal: Bekérező

Valaha magas
csúcsokat másztam
meg benned,
farkasfülű erdőkön
vágtam át remegve,
mint aki csak
egy szál szívébe kapaszkodhat.

Azóta homlokod megrepedt,
félelmetes szirtjeid
most völgyeket töltenek
fel és szelíden
lejtenek vállaid.

Én elevenedig mélyült
ösvényen járok
mely benned épített
szállásomhoz vezet:
csak be kell engedned.