KOCCINTGATÁS UTÁN

Csalódott vagy és néma. Ebben a csendben üres poharaim kezdenek koccintgatni bennem, majd egyre duhajabbul csörömpölnek, egymásnak csattannak, szilánkokra szakadnak – engem is, téged is bevéreznek.
Rettegve elmesélném, hogy miért nem érdekeltek engem ösvények, utak, miért akartam sztrádát feléd, és utóbb mi történt az utolsó áttetsző hangokkal, de szájra tapasztott kézzel nem tudok beszélni, földre rogyva nem lehet, mert nincs ugyan se áldozat, se hős, csak bűn, csak fetrengés, behódolnom nem szabad álmaim súlya alatt.

Forrás: Látó