Nagy elkeseredést keltett Franciaország-szerte egy bolond pángermán könyv, mely a többek között Jeanne d’Arc-ról és Napóleonról is azt állítja, hogy német eredetűek voltak. Egy másik pángermán könyv azt bizonyítgatja, hogy Franciaországnak fele elgallosított német föld, s tanácsokat ad, hogy majd annak idején miként kell Franciaországot regermanizálni. Nyilván pángermán bolondgombák ezek, a teuton düh kitörései, de a franciák nem volnának franciák, ha nem éreznék magukat vérig sértve az őrület rohamainak ez impulzusaitól.
Érdekesen illusztrálja a francia lelkek idegességét annak a német katonatisztnek a bolondos könyve, melyről a Budapesti Hírlap nemrégiben megemlékezett: Világháború – Német álmok. Már az a fantom is fölháborító, hogy a francia hadsereg a német hadsereggel, a francia flotta a német flottával együtt [harcoljon] – ha mindjárt az angolok ellen is, [de az, hogy] az egyesült francia-német haderőket Vilmos császár és Henrik porosz herceg vezessék, [az] föllázítja a legflegmatikusabb franciát is, ha ugyan van flegmatikus francia.
Mindennél fájóbb azonban a franciáknak az a vakmerőség, mellyel a teuton düh a francia kultúra termőképességét tagadja. Egy-két komoly német lap kivételével az egész német sajtó a legféktelenebb módon gúnyol ki, kicsinyel le, vagy hallgat agyon mindent, ami francia. Egy előkelő német folyóirat szerint a francia lélek két fő karakterisztikonja a kéjvágy és a bigottság. Egy előkelő német író szerint, egy német ember mindig megveti egy kicsit a franciát azért, mert a francia szeret tetszeni a nőknek. Egy másik német folyóirat szerint a francia szellem olyan dekadenciát mutat, hogy pornográfiába ful már minden francia irodalmi tendencia, s egy nagy bécsi lap szerint a francia szellem legkülönb produkciója a vaudeville. A német tudósok bizánci példákkal bizonyítják, hogy Franciaország a pusztulás útján van. És a franciák tudomást szereznek ezekről az inzultusokról. Szinte betegesen kutatnak az őket bántó német könyvek, brosürök s újságok után…
A napisajtó szárnyra veszi a vészkiáltásokat s a jelszavakat. A francia közvéleményben pedig nemsokára izzóbb lesz a németgyűlölet, mint volt Párizs ostroma alatt… (A teuton düh és a franciák / Budapesti Hírlap 1904. július 26.)

Folytatjuk