nem visz rá a lélek, hogy hazudjak
csak úgy írhatok, ha bízom abban
meg is hallgatnak
mindig neked szólok
akit szeretek
akiért haragszom
érted, nem ellened írom őket
és szabadon

itt jártak régi barátaim
néztük egymást, mint jó rokont
kerestük egymás arcán
a régi, mégis új vonást
hogy s mint vagy kedves barátom
arcunk vásott kopásán
csak az idő mulatott

vannak moccanatlan részek
kis morzsa örökkétig-ek
összefűznek mint pókhálót
a póklábak-kezek
ha beletépsz, újra szövi
ilyen a munkafegyelme
nem maradunk mi abba
holnap, semmikor sem

(így szőttelek versembe téged
aki most rám figyelsz
nem bántalak, csak megtarthat
versem, ha fennakadsz
nincs kitartóbb költő a póknál
erősebb hálóm ennél
ringatlak egy arasszal
szívem fölött, remény)

2018-01-21