Szürke az ég
és mocskos a hó,
kotyog szakadatlan
a sáros lefolyó –
mint magában motyogó
kótyagos liba,
nem tudom felfogni,
hogy bennem a hiba,
mert boldog vagyok
minden ok nélkül,
mint ahogy a rossz pénz is
csak magának fényesül
s már az is szög
lehetne a fejemben,
hogy sehogy sem tudom,
mi jutott eszembe,
miért járja kedvem
az őrült rumbát,
mint cimbor inka
anno a bolondját –
örülök a fagyott fának,
szürke égnek,
eszement a kisujjának…
mondd, mi köze ehhez
a józan logikának ?