szeretem a tűnő szerelmet
szeretem azt, aki elmegy
Ady úgy írta ezeket
mintha én lettem volna
de én nem vagyok a halál 
csak az élet rokona

az égi tárházból időnként
verssorok úsznak be hozzám
kihalászom belőlük étkemet
elindítom a napot 
átírom azt a sort, ami
nem én vagyok
(és megbocsátok V.I.-nek
hogy most idefurakodott)

és értem már a versszegény
ingertelen közeget
és megírom az adagot
hogy meríthessenek
de ott állok a kondér
másik felénél néha én is

nem tarthatom a haragot
meg-, és elbocsátom
menj Isten hírével buta!
annak, aki éhes
kosaram bő
emléked a bors
a fűszer

harmadik fogás legyen 
a szelíd őz, az a suta
kedves önfegyelem

2018-01-03

1. Para Olga:
   2018. február 1. 07:16

   Nagyon jó jellemzése is a kornak
   „és értem már a versszegény
   ingertelen közeget
   és megírom az adagot
   hogy meríthessenek”