ha minden napra
felteszek egy újabb verset
várni fogod
mint valami kedvenc
eledelt
ami ha nincs
hisztériás hiányba
fordulsz
toporzékolva kérnéd
mert úgy érzed
jár neked mint juss
eközben a versgyáros
kiürülve hallgat
és belátja
a vers nem gyártósori
szalagfeladat
jön, ha akar
és épp ez a szép benne
csak akkor táncol
amikor van kedve

és most kímélj meg
a hozzászólástól
csak nézz szét ott ahol vagy
látod? ott vár rád minden
verssor

az asztal, a szék
a tegnapi ételmaradék
a feladat, amit
szívesen elvégeznél
a kedved is ott lóg
szögre akasztva
s rád vár
hogy felöltsd
és a kapun kilépve
végre
a szomszédra ráköszönts
hogy ne a világ
az ő baját oldd meg
visszafizeti
úgy hogy nem érzi meg

én is azt teszem
szólok a versnek
gyere mert
rád van szükségem

2018-01-04