Nászta Katalin: Ékszerem fakul

én vagyok, kedvesem
hívlak, jöjj vissza!
napjaim gyöngyszemek
nélküled sírnak

nyakamon ékszerem
fakul, mert nem vagy
mindenütt kereslek
erőm is elhagy

ugye de önző
akarat bennem
minden csak rólam szól
még az is, a „veled”