Közelebb a lírai hűséghez?
Az f21 – a fiatalság százada portálon Palotai-Kóbor Zalán merészen megkérdőjelezi Tóth Árpád Verlaine-értelmezését, s megpróbálja szöveghűen megközelíteni a költő híres, Őszi sanzon (Chanson d’automne) c. versét. Érvelésével körített kísérlete tanulságos lehet, ezért alább közreadjuk mi is.
Szabad-e a klasszikusat újravenni?
Palotai-Kóbor Zalán Őszi sanzon fordítása
Verlaine Őszi sanzonja az egyik legismertebb és legkedveltebb francia irodalmi alkotás, egy rendkívül kiforrt, mélabúsan dallamos, ugyanakkor tömör premodern műalkotás. Más költeményeihez viszonyítva kimondottan rövid és ropogós, bár a vers témáját és központi motívumát jobban jellemezné a porhanyós szó, amilyen egy őszi falevél is lenni szokott.
Verlaine egyszerű szimbólumokat használ remekművében, mégis a vers értelmezése könnyedén átcsaphat igazán sok és különböző féle változatokba. Az ősz klasszikus jelképe az elmúlásnak, az időskor és vele együtt a halál közeledtének. Azonban érdemes azt is figyelembe vennünk, hogy a mű keletkezésekor a még csak húszéves Verlaine-t valószínűleg valami veszteség sarkallhatta a vers megírására. Az egész költeményt áthatja keserédes életérzés, szívszorító és tragikus elmélkedés, a letűnt boldog idők foszlányainak visszaderengése. Mindezek mellett a megismételhetetlenség kínzó érzése kíséri végig a verset, amint üt az óra.
A vers első sorát a 1944-ben, a normandiai partraszállást megelőzően két héttel játszotta le a londoni BBC rádió, így tudatva a francia ellenállók egy csoportjával a felszabadítás közeledtét, egyben jelezve nekik a felkészülést szabotázsakcióikra.
A fordításról:
A műről tanulva irodalomórán kíváncsivá tett a vers eredeti, francia változata. A nyelvezete meglehetősen egyszerű, Verlaine kimondottan sok hangulatfestő szót és kifejezést használ versében (bágyadtan monotonon), tartalma azonban merőben eltért a Tóth Árpád-féle fordítástól.
(Ősz húrja zsong, // Jajong, busong // A tájon)
Úgy gondolom, hogy a fordítás nem térhet el túlzottan az eredeti műtől – már amennyire ezt a verses (kötött) szerkezet engedi, ellenkező esetben szerencsésebb az „alkotás egy bizonyos mű nyomán” megnevezést használni. A tartalombeli eltérések nem tudják hűen visszaadni a fordítást olvasóknak, túl sok jelentésbeli különbség vész el. Akik az adott nyelvben nem járatosak, azok kiszolgáltatottá válnak az elérhető fordításoknak anélkül, hogy képesek lennének felfedezni lényegi a különbségeket a fordított verzió és az eredeti szöveg között.
Verlaine: Őszi sanzon
fordította: Palotai-Kóbor Zalán
A hegedű
Kínkeserű
Őszi könnye
Tépi szívem
Tompa bágyadt
Fojtó sápadt
Mikor üt az óra
Múlt-napokra
Merengek
Zokogva
Megyek, vigyen
Zord szél engem
Ide, oda
Mint a hervadt
Lehullt levél
Verlaine: Őszi chanson
fordította: Tóth Árpád
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
2018. jan. 27.
Pusztai Péter rajza
2018. február 3. 12:40
„… rövid és ropogós…” Ropogós??? Az egészben két r van magánhangzók között, és kettő mássalhangzók előtt…
Chanson d’automne
Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon coeur
D’une langueur
Monotone.
Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure
Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.
2018. február 4. 10:45
A kérdésre Szabad-e a klasszikusat újravenni? az én válaszom az, hogy: igen, de csak akkor, ha jobbal, értékesebbel tudunk előállni, mert az idő és az utókor könyörtelenül rostál.
Azt írják, hogy Palotai-Kóbor Zalán megpróbálja szöveghűen megközelíteni Paul Verlaine Chanson d’automne című versének a fordítását, szemben Tóth Árpád fordításával.
A helyzet az, hogy az eredeti vers szakaszai 6 sorosak, a rímképletük AABCCB, a szótagszámuk nagyjából 4/4/5/6/6/4.
1. Ehhez képest Palotai átalakította az eredeti vers szerkezetét: szakaszonként 6 sorosból 5 sorosra (ez már nagyot ront a szöveghűségen), Tóth Árpád megtartja a 6 soros szerkezetet.
2. Palotainál az eredeti rímképlet teljesen hiányzik, míg Tóth Árpádnál ez tökéletes.
3. Tóth Árpádnál még a szótagszám is közelít az eredetihez, ami Palotainál nem mondható el.
Én is nagyon sokat fordítok románból és franciából, ezt is megpróbáltam közelebb a szószerintiséghez, de Tóth Árpád költői képeinek szépségét meg sem tudtam közelíteni, éppen ezért ezt a fordítást nem is mertem beletenni a megjelent kötetbe.
Csak ízelítőképpen az első szakasz:
Hosszan bőgnek
Az ősznek
A hegedűi
Kínozzák szívemet
Betegesen
Keserűi.
Közelebb van az eredeti szavak szószerintiségéhez, de nagyon távol Tóth Árpád költői képeinek az elragadó szépségétől.
Egyelőre (sajnos) Tóth Árpád fordításánál szebbet, költői képekben gazdagabbat nem ismerünk, de szabad a pálya, lehet próbálkozni, hátha kipattan valahonnan egy tökéletesebb az olvasók örömére és gazdagabbá válna az irodalmunk.
2018. február 4. 11:32
A felvetett probléma nem is az volt, hogy szép-e a Tóth Árpád-féle forditás és hogy lehet-e szebbet produkálni. Azt olvastam ki a kisérlet mellékszövegéből, hogy vajon, nem hamis eljárás megszépiteni azt, ami önmagában tökéletes, Az értelmi hűség igénye birkózik itt a formaidomitás eszményével – örök vita ez, és Csata Ernőnek adok igazat – próbálkozni kell, sőt muszáj. Az eredmény nem mindig garantált…