2. A GONDOLKODÁS NÉLKÜLI GONDOLAT

Szidónia 35 éves volt, amikor az első jelzést megkapta: a barátnőjével sétáltak, pletyóztak, észrevette, többször meg kell állnia, hogy be tudja fejezni mondatát. Amikor ez többször megismétlődött, pont a szülinapi bulija vége felé, elmesélte Zoránnak, az élettársának, s jót nevettek rajta. Zorán szerint nem kell annyit pletyózni, s főként nem futólépésben.
Csongi, a barátjuk ideggyógyász volt, felemelte az ujját: álljon meg a verekedés, s most már komolyan, nincsenek problémáid a ruha gombolásnál, cipőfűző kötözésnél? Szidónia gondolkodás nélkül válaszolta: de igen, egyre többször.
– Sajnos, ez kórtünet. Az Alzheimer-kór első jelei évtizedekkel korábban megjelennek. A korai diagnózis különösen fontos, mert bár a kór nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel lassítani lehet, olykor meg is állítani… Az első jel, ha valaki képtelen menni és közben beszélni. A betegek többsége automatikusan lassabban kezd járni, gyakran megbotlik, és meg-megáll, amikor beszélni akar. Az biztos, hogy aki képes séta közben visszafelé számolni, megnyugodhat: minden rendben. Nem fordult elő, hogy fura helyre teszel dolgokat, papucsot a hűtőbe, kombinét a fogasra, ékszert a szerszámos ládába?
– A múltkor a melltartómat a Zorán fiókjába tettem, de akkor dühös voltam, mert az üzletből hazafelé jövet egy utcával hamarabb tértem le, kerülőt kellett tennem.
– Holnap délelőtt rendelek, gyere be!
Szidi elment, Csongi megvizsgálta, több orvos kollegához átvitte…
– Korai kergemarha-kórod van. Korai – ez rossz is, meg jó is. Rossz, mert egyelőre gyógyíthatatlan. Jó, mert ha az első tünetek már a harmincéves korban jelentkeznek, könnyebben kezelhetőek, de valószínű, a betegség genetikailag örökölt. Volt valaki a családban demenciában szenvedő?
– Nem, senki…
– A betegség tulajdonképpen az értelem, a személyiség szétesése, lassú halála, de a folyamatot ma már jelentősen fel lehet tartóztatni. A leghatékonyabbak a gyógyszerek, de jelenleg még havi adagjuk is megfizethetetlen. Ami elérhető, az a Gingko biloba  hatóanyagának alkalmazása. A napi ritmus felborulására és az alvászavarokra melatonin- és fényterápia. Bocs’ az őszinteségért, barátságunk kötelez.
– Ha kötelez, mondd el, mi lesz, ha mindent betartunk és nem jön össze…
– Nem fogsz tudni tájékozódni, majd járni, a kezeidet használni, ágyfüggő leszel, pelenkázni kell. Persze, agyilag nem romlasz.
Szidi hazament, Zoránig meg se állt. Letörölte könnyeit, kifújta az orrát, végigmesélte a tudnivalókat.
– Két lábon járó hulla lettem.
– Megoldjuk. Eddig is mindent megoldottunk.
– Igen, de eddig volt jövőnk.
– Most is van, nehéz közjátékkal.
– Zorán, ez nem játék… Itt vége van, szedd össze a cuccaid, és menj, lépj ki végleg az életemből.
– Nem lépek ki. Egész eddigi életemben arra vágytam, hogy segítsek valakin. Ezt most nem veheted el tőlem.
– Rendben, egy hetet kérek, és meghozom a döntésem, menj, ne hívj, ne keres, majd én hívlak.
Zoránbetartotta a hetet. Majd elment Szidi lakására, ahol szakállas fiatalember nyitott ajtót: Szidi eladta a lakását, kiköltözött az Aliz–Alzheimer központba, ahova senki nem mehet be, csak az ő beleegyezésével.
Élete végéig kifizette a tartásdíjat, marad úgy, ahogy megegyeztek, ha baj, nagy baj van, ő hívja. Zorán a kávézó teraszán a második konyak után azzal vigasztalta magát, hogy Szidi is pont úgy szenved, mint ő, a betegsége miatt talán még jobban. Hamar rájött, hogy nincs joga gondolkodni, hiszen Szidi lassan nem tud már gondolkodni sem, egy szinten kell lenniük. Ha nem ezt teszi, két külön világba fognak élni. Párhuzamosan, s a végtelenben ha találkoznak…