úgy lobognak hogy sosem égnek
mikor minek van épp divatja
tülekednek hol az önérdek
rémálmait kamatoztatja

rivaldafényben botladoznak
mint aki nem tanult meg járni
részeg papjai thanatosznak
hogy fognak egymásra találni

apokaliptikus szorongás
örvén vergődik a középszer
csak egy roskadozó hasonmás
vagy ha ennyivel megelégszel

életszerűtlen sorsközösség
futószalagon gyártott jelmez
zsoldos szándékaik fölött rég
eljárt az idő s nem kegyelmez

vékonydongájú koravének
feslett vörösek aranyáron
csontosodik bennük a lélek
átcsörömpölnek a világon