A napokban a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) újabb trófeával gazdagodott: Elekes Ferenc barátunk ugyanis reábízta, megőrzés végett, s hogy minél könnyebben elérhető legyen, 2017-ben megjelent Bekameron c. kötetét, amelyről a szerző ezeket árulta el az egyik belső oldalon: „Ennek a könyvnek minden sorát a felhőkből szedtem össze. Onnan, ahová a FERIFORMA-című blogomat menekítettem. Ez a könyv a blogbolondok könyve.” A könyvet a szovátai Silk Design Kft. adta ki és nyomtatta, személyesen Siklódi Zsolt közreműködésével, aki a borítót is megtervezte. Hirtelen halálával kis bonyodalom is keletkezett: a hátramaradt dokumentum tartalomjegyzékében már nem szerepeltek az oldalszámok, ami nem von le semmit a kötet irodalmi értékéből, legföljebb folyamatos olvasásra fogja a nagyérdemű olvasót… A szerző mindezt fanyar humorral nyugtázta: „Sokféle kacatot gyűjtöttem eddig, köztük értékes bankjegyeket is. Innen tudom, hogy a hibásan nyomott bankjegyek értékesebbek a helyesen nyomott bankjegyeknél, mert a hibásak ritkaságoknak számítanak… Most látom a MEK-ben, hogy nekem milyen ritka, értékes könyvem van, mert a tartalomjegyzéke nincs megszámozva. Valamiben csak ki kell tűnnie egy könyvnek, tárgyában, stílusában, megfogalmazásában. De ha erre írója nem képes, akkor legalább tévedjen a számozásban!”

Gondoltam, fogom magam, egy füzetet és plajbászt, s így, hármasban elindulunk aláírást gyűjteni.Végigjárom a városokat, falvakat, házakat, bemutatkozom mindenkinek, s ahol meghallgatnak, elmondom, micsoda nemes cél vezérel engem. És átnyújtom a füzetet, a plajbászt, hogy aláírják nevüket az emberek. Mondanom sem kell, ezt az ötletet elvetettem, mondhatnám úgy is, csírájában fojtottam el, mert arra gondoltam, ha akarnak, mindenképpen találnak hamis aláírásokat, akik erre illetékesek. Leültem hát szépen, vettem a füzetet és a plajbászt, s elkezdtem gyűjteni az aláírást egyedül. Nem volt nehéz dolgom, mert a saját aláírásomat gyűjtöttem, vagyis írtam egyiket a másik alá, úgy, hogy néhány nap alatt sikerült annyit írnom, amennyi már talán fölösleges is volt. E szép munka után úgy döntöttem, meghívom magam egy kiadós beszélgetésre. Mondjuk egy csöndes kocsmába, kávézóba, akárhová, ahol nyugodtan elbeszélgethetek magammal jövőbeli terveimről. Mert azokból nékem nagyon sok van. Már az első féldeci után reá kellett jönnöm, hogy némelyik fölvetődött témában nem értek egyet magammal. Mi több, véleményem homlokegyenest ellenkezik más véleményeimmel. Mert azokból is nékem nagyon sok van. Aztán arra gondoltam, az a sok beszéd sem jó, legalábbis a sok beszédből szoktak
a nagyobb bajok előjönni, legjobb, ha nem teketóriázom, megalakítok egy saját szövetséget, magánegyesületet, saját frakciót, vagy valami ilyesmit, aminek egyszerű és könnyen kiejthető neve van. Amit skandálni is tudnak majd a népi tömegek, elöl a zászlóval. Olyan nevet, amelyet büszkén szájára vehet minden becsületes ember, még akkor is, ha nem tudja megfejteni, mi annak a névnek a jelentése. Azt mondanom sem kell, hogy mindezt azért találtam ki, hogy an- nak a szövetségnek, magánegyesületnek, frakciónak én legyek a vezetője. Hát azért kínlódtam napokon át annyi aláírással, hogy más legyen a vezetője? Szóval az biztos, hogy én leszek, így döntöttem magamban egy titkos szavazáson, ahol csak én voltam jelen. És azt is eldöntöttem, hogy erre a fölemelő tisztségre önmagamat én fogom jelölni, s nyomban meg is választom magam. Mégpedig egyhangúlag, hogy biztos legyen. Terveim szerint már csak azt kellett kitalálnom, milyen legyen a beiktató ünnepség. Pompás vagy egyszerű. És azt, hogy kiket hívjak meg a nagy eseményre. Végül abban egyeztem meg magammal, hogy egymagamban ünneplek, ebből nem lesz pletyka, félremagyarázás, satöbbi. Sőt, a zongorán való közreműködést sem bízom másra, saját magam fogok közreműködni. Csak az az egy probléma maradt megoldatlanul, hogy nem tudok zongorán játszani.

1. Komán János:
   2018. február 6. 11:54

   Mostanában ritkán vásárolok könyveket, de Tiedet megvenném.

2. elekes feri:
   2018. február 6. 19:14

   Kapsz.