Csata Ernő: Ölelés

Ujjaimban a mindenség ritmusa dobol,
lábamat köréd fonom és karjaimmal
beléd kapaszkodom, mint viharvert
fa gyökere az anyaföldbe.

Nem hallom a mennydörgést
s az istennyilától sem félek
karjaidban, megbabonázva
egy bűvös világ rejtelme vonz,

hogy érzéki csalódásunk
az őrült vágyban,
újra és újra feloldódjon
egy kromoszómanászban.