Ebédezünk, a tányérból fölemelkedő szem előtt a szoba túlsó fala tövében egy egér siet, elég kényelmesen. Már nem is siet, sétál. Mögötte egy másik, ugyanígy. S ugyancsak fekete az is. Fekete egerek? S itt ebéd közben, ebben a naponta fölmosott szobában? Félrefordítom a fejem, próbálok oldalról is oda nézni, mintegy a jelenség háta mögé.
Nem négy-öt méterre a fal tövében két egér, hanem itt egy méterre az asztallap szélén két légy halad, hol gyorsabban, hol lassabban.
Így nézem hovatovább a történelmet is. (Illyés Gyula: Kháron ladikján. Szépirodalmi, 1976)