Ült az ágya szélén, és nézte a testét. Már amit abból ülve látott – a lábát főleg.
Hogy az milyen kicsi, azaz az egész olyan esendő, semmi a környezetéhez képest. Csülök, pata beleszámítva.
Meg volt lepődve, nem gondolta volna, nem gyakran figyeli a testét.
Hanem és akkor felnézett, látta a szobát, amelyikben él. Él, az egy egész világ. A gondolatai mindent körbefognak, mindenbe behatolnak. Ebben nem kisebb másoknál. Jó, a Teremtőnél.
”A kettő között feszültség van ezek szerint, a test meg a gondolat…”
A jelenetet Malacka szavai zárták:
– Jól van, s úgy, ahogy mondod, de megfázol, öltözz fel!

Forrás: Lenolaj.hu