Amikor a madarak énekelni kezdtek, akkor kívánkozott ki Vadmalac a természetbe. Feltett egy sapkát, és kiment Malacka kertjébe meginspektálni a növényeket.
A legtöbb átvészelte a telet, a legjobb állapotban a még ősszel méter magasságúra nőtt petrezselyem volt. ”Kontyba kötve”, vagyis feje alatt átkötve büszkélkedett a friss napsütésben.
Vadmalac rámosolygott, szerette ezt a növényt, a kitartásáéet, szívósságáért, maga is ilyen szeretett volna lenni.
Nyújtotta is a kezét, hogy megtisztelje egy kézfogással, de hát rájött, hogy itt, ahol csak a növények látják, lehet saját maga, hát így fogalmazott:
-Fogjunk lábat!
Nyújtotta is a csülkét, de aztán meg elszégyellte magát, hiszen a petrezselyemnek nincs olyan.
Na jó, azért egy simogatásra futotta a lélekjelenlétéből.

Forrás: Lenolaj.hu