Tóth Mónika: idegen lett a homlokod
Kora reggel van
Fázik a lábam és a kezem.
Tűzet teszek.
Ébren vagy.
Nem szólsz hozzám.
Szájadig húzod a paplant.
Nem bújok hozzád.
Nem simogatom ráncaid.
Idegen lett a homlokod.
Úgy gondolom ez a kemény,kegyetlen tél
végez szerelmünkkel.
Pusztai Péter rajza