Közeleg a tél, a kegyetlen. Romiéknál ünnepre készülődnek. A karácsony közeledte mindig is nagy előkészületekkel járt a romitelepen. Az egyetlen kis szobából álló lakást ilyenkor kimeszelik székelykék színre. Ilyenkor minden az udvarra kerül: a fekvőhelyek, a kályha, az asztal – a legtöbb romilakás berendezése.

A lurkók a kályha körül izgatottan várják, hogy elkészüljön a nagy üstben rotyogó ebéd, hiszen még reggeli sem volt számukra. Közben énekelnek, százszor körültáncolják a kályhát, és türelmetlenül érdeklődnek a rájuk felügyelő romi papától, hogy még hányat kell aludniuk, amíg ebben a nagy üstben a pityókatokány helyett a disznóhús rotyog.

Romi papa gondterhelten válaszolja, hogy bizony, addig még van jócskán, a disznó is valahol máshol röfög. De ha december elején megadják a szociálist, a fapénzt, megkapjuk a mamapénzt és a csekpénzt is, akkor futja a disznóra is.

De ugye most es feketestráfos lesz, mint a tavalyi, annak a hurkája és a kolbásza a legfinomabb, ábrándozik Boby és Fernándo. Erre megkezdődik a vita, hogy a disznó melyik része a finomabb. Pamela, Eden és Raul kórusban kiáltják, hogy a szalonnája és a tepertyűje a legjobb. Dariusz szerint a füle és a farka, Brenda, Loredana és Ifigénia a disznókörömre esküszik, fuszulykában. Az ikrek, Silviu és Márk, csak tágra nyílt szemekkel kémlelik hol az egyik, hol a másik vitázó csapatot, közben nagyokat nyelnek. Ők már szívesen kanalaznák a pityókatokányt is, csak már előttük lehetne.

Végre ki van meszelve a szoba. Érkezik romi mama, aki tüstént tálalja a gőzölgő, aromás pityókatokányt. Az éhes sereg a ház előtti töltésre telepedve fogyasztja el pillanatok alatt az üst tartalmát, két-három személy tart egy-egy tálkát az ölükben, körülhajolja, ki kanállal, ki villával szorgoskodik. Néma csend honol az udvaron, csak az evőeszközök kocogása és a kicsik jóízű csámcsogása szakítja meg.

Ebéd után a nagy üst üresen tátong az udvaron. A rajkók ismét nyüzsögni kezdenek, van, aki még az ujjával körülmártja az üst oldalát, és jóízűen nyalogatja a kezét.

Hirtelen sarokba szorulnak: vendég érkezett a telepre. Tulipános szórólapokat osztogat – szavazzanak a tulipánra, mert… Mama és papa tanácstalanul néznek egymásra. Most már mire szavazzunk, a minap rózsára, ma tulipánra, hol van még a hegedű és a többi. Fene érti ezt, mindenki csak ígérget, az ember azt sem tudja, hányadán van. Távozik a vendég, a lurkók visszatérnek az előbbi témára, a számukra legkedvesebbre, a disznóvágásra, és romi mamát is kifaggatják. A mama megfontoltan válaszolgat: az attól is függ, hogy most a tulipánra vagy a rózsára szavazunk-e, lesz-e még szociális és fapénz, amiből disznót vegyünk. De addig is gyorsan fogni a priccset, a ládát, az ágyat, s vinni bé a helyükre, mindjárt este van, hol fogtok aludni.

A gyerekek tudják, kinek melyik a hálóhelye, és ösztönszerűen is azt próbálják helyrehúzni. A mama itt is rendreutasít: már megtanulhattátok volna, hogy elsőként a priccet kell helyretenni, mert az a nagyobb, alája jön a láda, amiben a kicsik alszanak, utána a mi ágyunk, majd a kályha és az asztal. Ha mindez kész van, a priccsre, a ládába és az ágyba a nagyobb fiúk friss szalmát hordanak a gazdáktól, amit majd a mama gondosan letereget régi ruhákkal. A használatos ruhák az ágy karjára, a falba vert szegekre és az ajtóra kerülnek. A lurkók fáradtan aludni térnek. A nagyobbak keresztben a priccsen, a kisebbek fejtől vagy lábtól a priccs alól kihúzott ládában, az ikrek apa és mama közt az ágyban. A mama mindenkit gondosan betakargat lepedővel, pokróccal, kabáttal. A tűz néha-néha rávilágít a békésen alvó gyerekek arcára. A szülők szoronganak a keskeny ágyban, nehogy megzavarják az ikrek álmát.

Csak suttogják, hogy, bizony, jó is lenne, ha az idén is bejönne karácsonyra egy szép, kövér, feketestráfos disznó, amire annyira vágynak a gyerekek. Ezért is, mondja romi mama, csak el kell menjünk a szavazásra, hátha javulna egy kicsit a mi sorsunk is – de választ nem kap: romi papa már mélyen alszik. Végre ő is álomba szenderül. Hajnalban, amikor már a tűz kialudt, disznóröfögésre ébred. Szétnéz, tüzet gyújt, s még egy picit visszabújik óvatosan az alvó kicsik mellé, hogy folytatódjon az álma.

* Az RMSZ 2005-ös körömnovella pályázatán dicséretben részesült, a zsűri által közlésre javasolt írás; a szerző magyarhermányi (Kovászna megye). Megjelent: RMSZ / Színkép melléklet, 2005. április 30-május 1.