B. Tomos Hajnal: Dalhallgató

Sárga a fal idebenn
és sárga a fény –
takaréklángon
egy ódivatú dal
pislákol,
körémfonódik puhán,
mint ez a sosemvolt
délután.

Fáradt vagyok,
lomhább,
mint a februári ájult
havazás.
Csak hallgatom a bágyadt
dúdolót
s a toll elindul
magától.

Nem rohan aprózva, mint
máskor,
csak vonszolja magát: öreg
vándor
s megtorpan percre a világló
papíron:
lámpa-szem néz be a barnuló
ablakon.