Ezeket az asztali bölcsességeket, amiket Komájának, néha a családjának oszt ki, úgy képzelte el, lelki szemeivel úgy látta meg, mintha levélre írott üzenetek lennének, tölgyfa levele például, amiket magával sodor a szél, néha forgatagnak tartja az odúján kívüli világ magatartását.
De van olyan üzenet, ami laposan a földre hull, nem viszi magával semmiféle áramlat.
”Hogy van ez – kérdi, kérdi magától – osztályoz már a levegő is?”
”Hogy egyeseket arra érdemesnek, másokat érdektelennek talál?
“Vagy cenzúráz?” – töpreng, pici lelke meg is rezdül a félelemtől.
“Hát milyen az a világ, amiben élek?!”

Forrás: Lenolaj.hu