Vadmalac már nem emlékezett semmire, csak hogy jól érezték magukat. És hogy reggelre nem fájdult meg a feje, ez utóbbi fontos.
”Igen, mert nem keverték. Tiszta szilva volt.”
A Komája hozta a pálinkát, nézzék együtt a sífutást a játékokon.
”Hogy másoknak mennyi erejük van!”
És hogy tudnak örvendeni! Na, megittak a győztes egészségére egy pohárral. Ekkor viszont a Koma előhozta, hogy vesztesek is vannak. Jó, felhajtottak azok egészségére is eggyel. Igen ám, de sok volt a vesztes…
A Koma így összegezett: – Enyém az arany, tied az ezüst.
Jó, Vadmalac nem szólt ellen. Hadd legyen a Komának is végül egy jó napja.

Forrás: Lenolaj.hu