Egyik este Saint-Exupéry olyan eszmefuttatást adott elő nálam a mértékről és a mértékletességről, amit soha nem felejtünk el.
Arról volt szó, miként lehet egyszerű szavakkal kifejezni, érzékeltetni azt, amit az ember valami rémisztő, valami óriási dologgal szemben él át. Ez az Éjszakai repülés kapcsán merült fel. De később megértettem, Saint-Exupéry ugyanezzel a démonnal hadakozott akkor is, amikor A hadirepülőt írta. „Nem is tudják – mondta – mennyire nehéz volt leírni a vihart. Mindig túl sokat aludtam. Minduntalan vissza kellett fognom, s arra kellett kényszerítenem magam, hogy a dolgok gigantikus volta ellenére kézzelfogható szavakat keressek. Vegyünk például egy csónakban ülő embert. Hatalmas hullám fogja mindjárt elborítani. Vajon jobban megrémíti egy harminc vagy száz méter magas hullám, mint egy tízméteres? Még ha a vízfal a valóságban harmincméteres is, ha ezt tisztességgel leírom, az olvasó nem fog hinni nekem, vagy legalábbis nem érzi át a dolgot. Elveszítjük a kontaktust. Emberi mértékkel kell mérni. Egy bizonyos ponton túl megszűnik a hatás.” (Jaques de Dampierre visszaemlékezéseiből. In: Antoine de Saint-Exupéry: Háborús írások 1939-1942. Lazio, Szeged, 2007)