Albert-Lőrincz Márton: (Színek és érdemek) 

Az ég kékje miért nem reped széjjel,
s válogat színeket, kinek-kinek mi jár?
A hazudozóknak sötétlilát,
olyat, amilyen vihar előtt az égi világ,
Héphaisztosz felelhetne érte.
A tolvajoknak feketét, olyat, amilyen
a csillagtalan éjszakákat bérli,
Aphroditéra lehetne bízni,
aki megvakította Theiresziászt.
Az „énekkel kolduló élősdieknek”*
szürke iszákszín kellene, hogy
olyan legyen, mint a vadszamarak szőre,
amely összevegyül az eltorzult bőgéssel.
A kurváknak és szemfényvesztőknek
válogathatna sárgát, hasmenéshez illőt,
futásra serkentőt, ezt Érosz vigyázná.
A kovácsolóknak világosság színét,
nappaloknak színét,
hogy jól lássák, mi rossz, s ami elromolhat
az utak széltében, az utak hosszában.
Bizonnyal vállalná ezt is Héphaisztosz,
a magányos munkás, a rút Sánta Kovács. 
 
*Gorgiasztól fennmaradt töredék, Arisztotelész nyomán

 Hadnagy József: Teiresziász 

Vak, aki az ölelkező
kígyók bármelyikét megkíméli.
Akár pappá is válhat
bármelyik isten templomában,
de meztelenségét nem takarhatja
el a pompás mintázatú föl-le,
jobbra-balra kúszó palást,
átlátszó az, mint szépségét
áruló nő reflektorfényben…
 
******

Hadnagy József : Színválasztás 

Veszélyes volna Aphroditéra
bízni a színválasztást.
Nekünk, férfiaknak,
a csillagtalan fekete jutna,
mert ugyan melyikünk tudna
ellenállni a kísértések
legnagyobbikának,
a földi paradicsom
sugárkoszorús kékjét ígérő
női test csiklandó meztelenségének
a kíváncsiság sötétlila tavában… 

 Albert-Lőrincz Márton: (Mint Laokoón)

A látni vágyás még nem a látás.
Eldönti fönt vagy lent
a teremtés előtti délután vagy est,
vagy a hajnalpír éppen.
A kromoszómák elkezdik játékaikat,
egyezkednek, zsarolnak, alkudoznak,
mint az istenek Zeusz háta mögött.
Birkóznak és összegabalyodnak
a győzelemért, mint Laokoón a
tenger kígyóival.
A győztes kiváltságokat kap:
sáfárkodhat a vér színével,
a látás gyönyörével.