úl a haikuk egyszerű gépén
gomolyog a költészet
mint seprű alatt a por
ez nem a távol-kelet
cukorsüveg-hegyeinek
szoros láncolata
nem az öreg bölcsek
novokain-szavától
kerékvágásba visszazökkenő
szekerek világa
de nem is a szonettek
latinosan csengő
márványlépcsős
cifra kerítéses
gazdag palotája
ez gyermekkor
vagy gyermekkornak látványcsalódása
hol isten vakfolton áll
s így az elmúlásnál
nagyobb veszedelem
nem képzelhető el
írni hát ebben a
szűk dimenzióban
kötve-kötetlenül
lehetséges itt
a tárgyak kézzelfogható
varázslatától az
alkonyi szépség
üvegbúráján át
az elvonatkoztatás
kies lugasáig

Budapest, 2018. II. 15.