Sándor a legjobb vadász Székelyföldön. És a nagyapád.
Brigádos az Erdészeti Hivatalnál. Tisztelik, ő is mindenkinek megadja a tiszteletet. Téged, mint a legnagyobb unokáját különlegesen szeret, mert sok könyvet megtanultál, ott az egyetemen, de még a fejszét és a kapát is ismered. És mered kézbe is venni.
Ezért vitt magával vadászni.
Szava tiszta volt, mint a hegyi patak csordogálása.
– Amikor vadat lősz, nem te vagy a nagy harcún, meg kell adnod az esélyt a vadnak, hogy elfusson. Vagy rád támadjon. Nem babért kapsz, ha kilövöd, a kicsi vadakat véded meg vele, mert ha nem, úgy a nagy vad elszaporodik, a kicsi vadat megzabálja, s csak medvék, s vaddisznók maradnak meg, ami nem jó. Kell a mezei nyúl, a nyest, az őzgida is. Ők pusztítják a kisebbeket, s csak így működik minden. Látod most a hajtók behajtják a vaddisznót a lőtérbe.
–  Lőjj, tata, né milyen közel van.
Erre kapsz egy balegyenest a tatától, s behullsz a háta mögé.
– Az esélyt neki is meg kell adni, vagy elfut, vagy ránk támad, az ő baja, az enyém, hogy kilőjem, s minél közelebb van, annál pontosabb a lövésem. Így ni, látod, a két szeme között lőttem meg, két golyóval. Na, vihetjük, fogd meg a két hátsó lábát. Gyerünk, nem ülünk itt estig. Na, ennyit a vaddisznókról, az üregi szúlat nem kijáratnál lövöd meg, megdöngeted az öreget és hagyod futni, s akkor lősz, esély neki, bizonyítás neked, meg kell tanulni! Jövőben kapsz egy vadászpuskát tőlem, senkiben és semmiben,nem tehetsz kárt, az unokám vagy.
– Rendben tata, megtanulom.
Sándor olyan vadász volt, hogy hét határban ismerték.
Amikor az államelnök, a Diktátor vadászni járt errefelé, ő volt a másodkéz, megmagyarázták neki, hogy ha az államelnök hibázna, egy másodperc alatt neki kell a vadat elejteni. Megértette, amikor kellett, ráduplázott, a plusz dörrenést senki nem hallotta (vagy nem akarta hallani, esetleg nem szabadott meghallania). Épp egy ilyen hajtóvadászat volt a terítéken, a hajtók behajtották a vaddisznókat, a Diktátor felemelte puskáját, követte a vadat, de nem lőtt. Sándor ránézett, a romám nyelvet nem igazán ismerte, így csak annyit mondott:
– Porc ai fost, de ce n-ai tras… Disznó voltál, miért nem lőttél?
A hivatalos testőr-szekus már kereste a bilincseit, amikor a helyi szekusok megmagyarázták, hogy Sándor nem tud jól románul, azt akarta mondani, hogy: “Vaddisznó volt, miért nem tetszett lőni?”
A Diktátor is megértette a helyzetet, sőt Sándornak egy Manchester 54-est is ajándékozott.
Puska ide vagy oda, Sándor volt az egyedüli – évtizedeken át –, aki a Diktátort bátran ledisznózta.