Laczkó Vass Róbert: Keserves parafrázisok

ad notam Kallós Zoltán

megáradt a sorsunk
már a föld sem issza
fordulj kedves lovam
válaszútra vissza
túlcsordult egy álom
kicsorbult az élet
napszentület felől
jön istenítélet
lesántult a lovam
patkolatlan lába
nem röpít el engem
többé moldovába
hajnaltól napestig
hol a teremtőnek
szóvirágainkból
balladákat szőnek

lovam kantárszáron
viszem hazafelé
csöndben poroszkálunk
az úristen elé
legszebb dalaimnak
szövete szétmállik
ezrek elkísérnek
a látóhatárig