Nászta Katalin: Évpillangók

Az ember belefárad az életbe. Érzem.
És ekkor átsuhannak felette az évek.
Mint a pillangók.
Elfogy a remény.
A vánkoson kisimulnak a redők.
Útja mind gyakrabban vezet
a temetőbe.
Már nem keres.
Megtalálta, amit elveszített.
Kitárja tenyerét a halál Istenének.
Visszatartanám, de nincs mivel.
Élet illan el.

2018-02-16

2018. február 19.