Lelkemből megélni

Minden játékomat megénekeltem,
míg valóban élni elmulasztottam.
Önmagamhoz képest elmaradottan
hibernáltam a múlttal megterhelten.

Szürreáliákból szórakozottan
a valóságra néha felrezzentem.
A rút önzés ellen felvértezetten,
bensőmbe kissé belehabarodtam.

Mintha hiányozna elismerése
az introverzió sok szüretének.
Vajon feltűnősködnöm kellett volna?

Taszított sokaknak tülekedése,
a megannyi gesztus és a temérdek
hullámvonalban vonagló angolna.

Budapest, 2018. II. 18.

az ezüst cipőkanál

az ezüst cipőkanál
lassan bealkonyult
megsárgult kissé a súrlódás mentén
a zokni szövete
hosszú évek alatt oda hatott
hogy a nemesfémet kifakítsa
a nikkel nem csinál ilyent
de ha egyszer nem lehet kapni
nikkel cipőkanalat
jó az örökölt ezüst is
a besurranó tolvaj
rögtön észreveszi az ezüstöt
tenyere mint egy nyomdai vessző
rögtön zsebébe sepri
mert a törzsfőnöki sétapálca
ezüstfoglalatához éppen megfelel
csak hát mindegy
illetve dehogy mindegy
nem fáj a lelkem
viszket a lelkem
mert nem tudom
apámnak
aki olyan kiváló volt
mint európa zokniban
apámnak mért kellett szóban
nekem adnia
az ezüst cipőkanalat
ha majd ő nem lesz

Budapest, 2018. II. 19.

1. elekes feri:
   2018. február 21. 14:45

   „a nikkel nem csinál ilyent”

   Felejthetetlen!