Nászta Katalin: Egy csokorban

mielőtt az élet elillanna
kihajt virágként egy csokorban
megnézi magát a napfényben
látja, szép
tetszik egészen
gondol egyet
és marad még

lehet suta is az a hajtás
nem sudár magas
mint a szálfa
még sem fél
tenyered alá simul
szemedbe költözik
vagy talpad alól kacsint
mert százszorszép
fűszálként bokádra hajlik
cirógatja kezed
s miután nyugtázott
megjelölve téged
észrevétlen
mint a pitypang
sóhajodra nyergel
és tovább penderül
a széllel bélelt

2018-02-20