Prágai utamról egy kis fehér márvány szuvenirrel tértem haza. Miniatűr másolata volt a királyi udvarban álló Szent György szobornak. Annak, ahol a hős lovon ül s lándzsája alig pár centire fékezett le a tüzet okádó sárkány torkától. Nem is értem, miért ábrázolták pont a hőssé válása előtti pózban, amikor még semmi érdemlegeset nem tett.
Tény, hogy a márványnippet felállítottam a toalett-tükröm elé, így az ágyból két Györgyöt és két sárkányt láttam, amíg elaludtam. Reggel a nippet a földön találtam, de furcsamód, csak a sárkány törött miszlikbe. Úgy látszik, György az éjszaka leple alatt, zajtalanul befejezte pár százada elkezdett mozdulatát. Ezen nem is csodálkoztam túlságosan, ugyanis azt írták róla a krónikások, hogy soha sem rajongott a népszerűségért.