Virágpaszomány

Hull… Az utolsó rőt falevél.
Hull az első liliomos hó-
Szirom – szívembe…
Fényre nyít az első barka, és
A vers első szakasza – napra-
Kész. Hajnalt dobog.
Szeretkeznek a virágok. Be-
Porozzák egymást a méhek, s!
Hogy velünk mi lesz, a
Legtüzesebb vadrózsákat
Kérdezd. Megérted az
Érthetetlent, amíg! Vers-
Soraim között élek, egyedül,
Teszek-veszek. Haza-
Hazamerengek. Szirmaid közt,
Hogyha nem sütkérezhetek,
Fényt, hogy barkácsoljak –
Minő mívesen, rímeset…
Árny sötétlik mindenkinek.
Gyászt nem forgácsolok –
Neked. Hogy hullnak a
Falevelek – túlcsordult
Szívem őszébe. Holnapra
Jobb emberként, ígérem,
Hogy menő leszek. Nemzet-
Közi hógolyógyárat építek. Jég-
Barkára nyithat a fény –
Ingyen jár minden csók-
Kötvény. Egyre nemzetesebben.
Áldott állapotú lányok, virág-
Lányok, jövőbeli pelenkafény
Illat szivárog, majd árad. Árad.
Szeretkezés-csatakosan. Vers-
Sorok közt én – bokáig,
Csípőig és állig. Állig, de!
Még így is, itt is várlak.
Hosszú évtizedek óta. Fülig
Szerelmetesen. Légihatárokon
Át, két hazám virág-
Mezsgyéjén. Szirmok nászágyán.