Cukordinnyehéj

„nagyon fáradt olajként
még megmozdul a vér.”
Király Farkas

Nagyon fáradt, olajos csöndben –
Résnyi fény, mint! Cukorbelű
Dinnyehéj – hanyatt esésem
Délutánján. Egyedül-
Létemben – nagyon. Tömött
Árnyék, mélységes mély szív-
Szakadék. Elájulásom szép
Őszén, az a rés, te, résnyi
Rés. A nagy sötét Egész közepén –
Még ott is, úgy is – Rád gondoltam.
Árnyékbatörölten sem ádázul…
Kábán is. Fülig! Beléd. Sosem
Eléggé. Virtuális vasárnapon,
Verssorok közt – harang
Nem zeng – fény-
Csapáson át – fülembe, de!
Félrevert szívem visszhangos…
Íme, nézd és látva lásd – dicső
Talpraállásom – cukor-
Dinnyehéjra hajazó világ –
Lépten-nyomon – digitális
Árnyékcsapásokon is át…
Égernyős föld – szmog-szirmokat,
Hogy röptet a szél, fehérlőn –
Nem szét, össze, ősz-
Csokorba. Áldott születésnapodra.
Patyolat fehéren, biza, s! Virág-
Mosoly’g az ég reám, pediglen!
Hű éned színtiszta – illat,
Krizantém-szép, patyolatos…
Én-szorgalmas, csencsó* üde
Teréziám, szólítlak, és jössz, ó,
Jössz, te-e, fénylő – tavaszi Ősz.

_____________________
* friss hajtású fenyőtoboz