(a kommunizmus áldozatainak emlékére…)

Idegen tájak vonszolnak téged
testeden vasfüvek ütnek lyukat
bordád közt puskatus ontja a véred
kihúznak alólad minden utat

beállnak mögéd a sötétség őrei
ajtódra tapasztja fülét a csend
szívedben szabadság kicsorbult tőrei
tartják a lelkedet még idebent

talpig igában homlokig vasban
tapad a sárba e földszagú lét
mennyi sírásban s mennyi malasztban
járod majd végig a magadét

1. Gergely Tamás:
   2018. február 25. 09:04

   homlokig sárban, igen

2. Demeter Zsolt:
   2018. február 25. 14:49

   …mennyi sírásban s mennyi malasztban ….

   szép sorok

3. Keszthelyi György:
   2018. február 25. 15:12

   Végigolvastam, minden sorát dícséret illeti.

4. Sógor Zsuzsanna:
   2018. február 25. 16:36

   Méltó emlékezés…Köszönöm Ágota!

5. Kapui Ágota:
   2018. február 27. 14:05

   Köszönöm nektek, mindannyiótoknak!