A Népszabadság Online változatában olvasom, hogy amikor a magyar kormány bemutatta az Új Széchenyi-tervet, Orbán Viktor vette át két minisztere után a szót, és azt mondta, hogy az eddigi pályázati rendszer ”egy disznóól”. S hogy Ő ezt kitakarítja, mert életében már módjában állt személyesen is kitakarítani több disznóólat.

Nem tudom, más hogy van vele, de az én fülemben ez úgy cseng, hogy az egész magyar nemzetgazdaság egy nagy disznóól, sőt, a mai Magyarország az. És engem sért ez a paraszt mentalitás. Durvaságnak tartom. Olyan szavak ezek, amik, még ha netalán jellemeznék is a mai magyar társadalmat, akkor sem lenne szabad, hogy elhangozzanak a miniszterelnök szájából.

Azért nem, mert az egész országot lehúzza a maga szintjére, márpedig legalább egyharmada a szavazóknak más szinten van. Úgyhogy szerintem Orbán Viktor használja családi vagy Fidesz-körben s nem nyilvánosan a ”disznóól” kifejezést a magyar állapotokra! Sokszor gondolok arra, mi történt volna, ha ’87-ben, amikor Svédországba menekültem, választhattam volna Magyarországot. Magyar állampolgárként most mindenesetre megalázva érezném magam. De még svéd állampolgárságú magyarként is úgy érzem: megsértettek. Úgyhogy a ”disznóólat” kikérem magamnak!

Gergely Tamás, Stockholm

1. Elekes Ferenc:
   2011. január 17. 16:58

   Kedves Tamás!
   Épp te határoztad meg a Káfé Főnix irányvonalát:
   „Célunk ugyanaz: olyan szövegeket írni, egyedi műveket létrehozni, amelyeknek alkotása, publikálása örömet okoz és elgondolkoztat.”

   Már több alkalommal idéztem a fenti sorokat. Hiába. Mindegyre másfelé csapkodsz a te politikai ostoroddal: hol Korea, hol pedig Mo.irányába. Szívesebben olvasnék ezek helyett egyedibb műveket. Mert amiket újabban olvasok tőled, örömet sem okoznak, s el sem gondolkoztatnak. Legalábbis engem. Ugyanis:másról volt szó! Ha pedig arról van szó, hogy ostorozzuk bármely ország vezetését, akkor rám ne számítsatok. Ilyen ügyekben sem illetékes, sem szakértő nem vagyok.Csupán egy porszem. Egy kicsi, beteg porszem.

   Tisztelettel: Elekes Ferenc

2. Pusztai Péter:
   2011. január 17. 17:14

   te nem vagy sem beteg sem porszem, csupán egy nagy ember. pétered

3. demivanna:
   2011. január 17. 17:59

   Az igaz, hogy ez irodalmi honlap, és a politikai jegyzet kevésbé passzol ide, bár újságírói műfaj, de régebben Bogdán Tibornak a román kormányt és elnököt nem éppen dicsérő írásaival senkinek semmi baja nem volt… persze azok más, viccesebb stílusban íródtak.
   Ha valaki negatív előjellel viszonyul valamihez-valakihez, amihez-akihez a másik ember pozitívan, abból bizony előreláthatóan sértődés lesz. Nézetkülönbségek lehetnek, de nem kellenek barikádok. A véleménynyilvánítás szabad, de senki sem kell egyetértsen semmiféle kényszerből vagy udvariasságból a másikkal.

4. Gergely Tamás:
   2011. január 18. 09:34

   Minthogy néven szólítottál, Ferenc, válaszolnom illik, még akkor is, ha saját szövegemrõl is van szó.

   Amikor Az én Koreám sorozatot elkezdtem, megírtam ott, hogy hasonlóságot látok a mai Észak-Korea meg a Ceausescu-féle Románia között, engem ezért érdekel különösképpen s ezért írom a sorozatot. Belõlem tehát az a kisember szólal meg, akivel a hetvenes, nyolcvanas években sokmindent megcsináltak: hazudtak nekem, megaláztak, befogták a szám. Örvendek annak, hogy most szabadon beszélhetek. Én örömmel írom és van, aki elgondolkodik fölötte.

   Amikor az Orbán-kormányról írok, szempontjaim ugyanazok: ki kell mondanom azt, hogy a szabad szót elhallgattatni akarják. Nekem is fáj ez – itt, a távoli és békés Stockholmban. Hogy a szemembe hazudnak, hogy megpróbálnak félrevezetni engem, a szavazóikat meg az EU-t. Fáj, hogy ez történik, ám ez a kisember fájdalma, ez nem politikai jegyzet.
   Miért ne írhatnék róla? Miért nem írhatnék Észak-Koreáról? Mert neked nem szereznek örömöt ezek a sorok. Korábbi szövegeim pedig nem értetted meg, azért azok rébuszok. Másszóval: amit Elekes Ferenc nem ért meg vagy nem szeret, annak nincs helye a Káféban. Mi ez, ha nem intolerancia?

5. K.V.S.:
   2011. január 18. 10:07

   Jó, hogy ez a téma előjött. Ugyanis az igazi demokráciában a lelkiismeretes kisembernek, főleg a betűvető kisembernek is az a dolga, hogy szóljon, ha repedést, gödröt, szakadékot lát maga előtt. Mert előbb-utóbb, így vagy úgy, ő is beleesik. Vagy a gyereke, unokája. A magát jobboldalinak mondó magyarországi sajtó évek óta olyan szavakat használ, amilyenek egy hívő, keresztény ember szájába nem valók. És már nem csak a sajtó… A gyalázkodás polgárjogot nyert Budapesten. Ezt fogadjuk el? Tegyünk úgy, mintha ez lenne a normális? Fogjuk be a szánkat? Vajon példaképeink, mondjuk Ady Endre és József Attila is ezt tenné, ha most élne? Én nagyon nem szeretem Gyurcsányt és slepjét, bár nincs rá személyes okom. De ez nem jelenti azt, hogy kedvelnem kellene – okkal, ok nélkül – Orbánt és kereszténydemokratának álcázott slepjét. Aki rombol, az hiába szórja a keresztet.

6. demivanna:
   2011. január 18. 10:29

   Ja, én nagyon nem fogom be a számat, mégis, ez a téma itt azért kínos, mivel megoszt és egymás ellen fordít sok jó művészféle embert, aki eddig kis helyen is elfért, most meg már átmennek a túlsó oldalra…
   Sajnos 10 ismerősöm közül 8 Fidesz-hívő vagy még Jobb…:-( (( különben rendes, intelligens emberek, csak hiányzik logikájukból a felülről letekintés, a kívülállás biztonsága, érzelmeik elragadják őket, hisznek a mézesmadzagos magyarságmegváltásban és az ő fiában, Orbán Viktorban, akinek ha mása nincs, karizmája tényleg van. És még szép is…:-)
   A kisebbségben levők suttogását meghallani egy üvöltő tömegben igen nehéz, hiába van igazuk. Ráadásul még ott a lelkes elfogultság. Semmi hatása a meggyőzési próbálkozásnak, ha valaki nem magától jön rá a dolgokra. Aki más véleményen van, mint mi, azokra tüstént megharagszunk, ilyen gyarló az ember.

7. Elekes Ferenc:
   2011. január 18. 11:18

   Kedves Tamás!
   Megjegyzésemben egyszerű dolgot tettem szóvá: ha egy közúti jelzőtábla azt mutatja, hogy erre van Szováta, s én félúton döbbenek rá, nem arrafelé haladok, akkor megállok. És utánanézek, hogyan juthatok el Szovátára. Ha ezt te a közúti jelzőtáblával szembeni intoleranciának nevezed, akkor bizony, neked van igazad. Akkor bizony, intoleráns vagyok a közúti jelzőtáblával szemben. Mert rossz irányt jelzett és én elindultam a rossz irányba.
   Most nem idézem újra a Káfé Főnix eredeti célkitűzését az egyedi művek alkotásáról, mely voltaképpen az irodalmi portál jelzőtáblája.
   A legnagyobb jóindulattal sem állíthatom, hogy a te disznóólos bejegyzésed „egyedi mű”, vagyis alkotás lenne. Inkább odamondó, számonkérő, kikéredmagados politikai jegyzet. Ráadásul olyan, mely engem személyesen is sért. Azt írod:” Nem tudom, más hogy van vele, de az én fülemben ez úgy cseng, hogy az egész magyar nemzetgazdaság egy nagy disznóól, sőt, a mai Magyarország az. És engem sért ez a paraszt mentalitás.” Engem ez az utolsó mondatod sért. A „paraszt mentalitás” említése. Azért sért, mert én is takarítottam disznópajtát és soha nem szégyenkeztem miatta.
   És azt írod:”…az egész országot lehúzza a maga szintjére, márpedig legalább egyharmada a szavazóknak más szinten van.” (Mármint Orbán Viktor húzza le az országot a maga színtjére!) Mi ez, ha nem politikai véleményezés?
   Te pedig nem azt hirdetted meg, hogy munkatársaid a Káféban fejezzék ki elkötelezettségüket valamely párt, vagy kormány mellett! Erről nem volt szó!
   Nem állítom, hogy politikai témáról nem lehetne élvezetes műveket írni. De azokhoz nem indulat kell, hanem jó írás. Például ilyen: „Borzasztó dolog a Fideszről írni – én is csak a pénzért csinálom” (Para-Kovács Imre).
   Ezt viszont egyáltalán nem értem: „… amit Elekes Ferenc nem ért meg vagy nem szeret, annak nincs helye a Káféban.” Én nem vagyok a Káfé szerkesztője. Csak ott vagyok az egyszerű munkatársak között. Még.
   Tisztelettel: Elekes Ferenc

8. Cselényi Béla:
   2011. január 18. 14:28

   18 éves koromban, még iskolásként, segítettem az 1968/69-es tanév dupla nemzedékének — [ui. 1968. szeptemberében a 6 és a 7 évesek egyszerre iratkoztak be, mert a román tanügy megparancsolta a 6 éves gyermekek betörését is] — bükki táborozásában. (Keszthelyi András, Józsa Márta, (György-)Somai Gyöngyvér… osztálya; osztályfőnök: Kabán Ferenc). Jött Kovács Nemere, és nagycserkészesen azt mondta, hogy azonnal csináljunk rendet, mert ez egy kupleráj. Megsértődtem. 18 éves voltam. Nem az ál-káplári pedagogikus szigor funkcionális mímelése miatt sértődtem meg, hanem azért, mert lelkem mélyén akkor szívesebben lettem volna egy kuplerájban, mint a szocialista Romániában.